Walthamstow külvárosias kerületében kisebb kihìvás megtalálni Istent - vagy is pontosabban az ō személyes szeméttelepét. Egy raktárházon belül bújik meg a God’s own junkyard névre kereszteltek galéria és pontosan olyan fantasztikus, izgalmas és látnoki a hely, ahogy a neve sugallja.

A God’s own junkyard egy neontemetō - az egykori virágzó neoncsō gyártás hullarablói által mūvészien berendezett kripta.

1898-ban Sir William Ramsay és Morris Travers Londonban felfedezte, hogy az elektromos töltés hatására a nemesgázok fotonokat bocsájtanak ki. A neon név a fényforrás újdonságára is utal, hiszen a neonon kìvül az argon, a xenon és a kripton is ugyanilyen reakciókat produkál.

1912-ben kezdte meg hódìtó útját a neonfény és elõbb Párizsban majd Shanghai -ban ragyogtak fel a fényei. Ugyanabban az évben Las Vegas földi nebulaként ragyogta be a nevadai éjszakát és nem sokra rá fénybe borult Hong Kong és Tokió is.

A neoncsövek hullócsillaga azonban rövidesen leáldozott, mivel az üvegcsövek messze túl sérülékenyek voltak és nem bizonyultak tartósnak - a hátulról megvilágìtott akril dobozok olcsóbban produkálják a klasszikus neon jelek látványát, de a ragyogásban nem tudják utolérni a neont. Világìtani azonban világìtanak és a többségnek ez elég - de nem érte be mennyivel Dick Bracey. Ō 1952-ben alapìtotta az Electro Signs nevū céget, amely máig fennmaradt és manapság a galériát finanszìrozza. A villamosmérnök összeszedte a lámpàkat, amikkel már leszámolt London és a mūhelyében raktározta ōket, amely a neon recesszió ellenére virágzott.

Az unoka, Chris Bracey örökölte a még mindig prosperáló céget és létrehozta a God’s Own Junkyard brandet, amely ma divatfotó sorozatokból és nagy kaliberū filmes munkákból (mint a Blade Runner) tartja fenn magàt horribilis villányszámlái ellenére.

Ingyen tekintheted meg a a fényeket az alagút végén ha felcaplatsz a God’s Own Junkyard -ba a Walthamstow Central stationtōl!